Прес-релізи: III.9 (Угорщина)

Az első szezon rájátszásbeli fiaskója ( alapszakasz 1. helyével kiesés a negyeddöntőben ) megcsappant önbizalommal ( talán bekerülök a nyolcba oszt ennyi…) vágtam neki a kézilabda következő bajnoki szezonjának. Tudtam azt is, hogy a felsőbb ligák állománya folyamatosan töltődik fel az olyan feljutókkal, akik lendületben vannak és nem véletlenül kerültek oda ahova, ezáltal -az eddig sem gyenge –III. 9. ligánk is tovább erősödik. Az előfeltételezés rögtön az elején be is igazolódott, hiszen a Dvsc csapata a szezon elején megszerzett „pole pozícióját” el sem engedte a zárásig és határozott előnnyel utasított mindenkit maga mögé az alapszakaszban. Emellett a Vasas és a Kézifék feljutó csapatai sem tűntek könnyű ellenfélnek, nem is beszélve a tapasztalt és jó játékosállománnyal rendelkező régi motorosokról, akik szintén nem feltartott kezekkel és nem lemondva bajnoki címről vágtak neki a küzdelmeknek.

A bajnokság első negyede az előzetes várakozásaim ellenére viszonylag jól sikerült ( 2. hely ) és kezdtem elhinni, hogy valami keresnivalóm mégis lehet, de ezt is csak addig gondoltam, amíg el nem kezdődött a második negyed, ahol sorozatosan jöttek a vereségek bármivel is próbálkoztam… ez volt a holtpont. Ebben az időszakban még az első nyolc hely valamelyike is kérdésessé vált, és ha nincs Fist barátom ( Boomeráng KC ), aki megpróbált lelket önteni belém, nagy valószínűséggel feladom az egészet.

Így, a bajnokság közepéhez érve – a nyolcadik hely környékén tanyázva – tudtam ( na jó inkább sejtettem…), hogy valamit újítanom kéne. Két lehetséges opció lebegett ekkor a szemem előtt:
1. Egy-két menedzsertársamhoz hasonlóan megpróbálom a magasabb fontossággal elvinni a meccseket.
2. A fontosságot lejjebb viszem ( szintén egy-két menedzserhez hasonlóan ) és bízom abban, hogy kevesebb lesz ezáltal a csapatomban a szabálytalanság ( ez véletlenül bejött…) és fokozatosan jobb lesz az erőnlét, a többi csapathoz képest…főleg a végére. Természetesen itt hinnem kellett abban a feltételezésben is, hogy Iván az alacsonyozást, a sportág elején, még nem fogja annyira büntetni, mint a focinál teszi jelenleg… és abban is( ami már inkább tény ), hogy az erőnlét egy szintet figyelembe véve számíthat annyit vagy többet, mint a fontosság.

A második opciót találtam jobbnak és választottam végül, figyelembe véve azt is, hogy abban még benne rejlett a menetközbeni korrekció lehetősége is, az elsőben kevésbé.

Az eredmények – ennek vagy a randomnak is köszönhetően? - aztán idővel elkezdtek csordogálni, plusz az - általam addig végig szidott - akadémia is megrázta magát és megjött Gusztáv Sinka…a KAPUS…5/6-al
Sinka már rögtön az elején igazolta, hogy egy jó hálóőr felér három jó mezőnyjátékossal (itt említem meg, hogy a 3 legjobb értékű kapussal rendelkező csapat bejutott a négy közé ), nem mellesleg a csapat erejét is feltornázta 22-ről 24-re.

Az alapszakasz zárására aztán sikerült egy negyedik hely és a ligán belüli legjobb csapaterő, a végén már csak azt számolgattam, hogy vajon sikerül-e a kiesése párharcokban elkerülnöm a mumuscsapatokat. Az egyik ilyet, a Kéziféket végül is nem kerültem el, az elődöntőben megkaptam, de a pályaelőnynek és (talán) a jobb erőnlétnek betudhatóan is három szoros meccsen sikerült kiejteni. Időközben a fejlemények a másik ágon is jól alakultak, hiszen Misi ( a Vasgyári KC menedzsere ) megtette azt a „szívességet” és bravúrt, hogy a második helyezett Hanna és az első Dvsc csapatát is búcsúztatta, jó taktikával, nem érdemtelenül. Így a döntő vele pályaelőnyből következhetett, amit – bár a Vasgyár csapata ismételten jól taktikázott – jobb kapussal és csapaterővel sikerült lehozni.

Egyszóval az idén – a nehezebb körülmények ellenére is – összejött, ami tavaly nem sikerült az alábbi ( az általam is igaznak vélt) recept alapján: próbáld megtalálni a jó taktikát, spórolj az erőnléttel, szerezz egy jó kapust és nem árt ha szerencséd is van…Természetesen, füllentenék, ha nem ismerném el, hogy így a játék elején-amikor még nincsenek akkora különbségek a csapatok között – ezek közül a randomfaktor a legfontosabb összetevő.

A II. ligában egyértelműen a cél a bennmaradás, aztán meglátjuk Iván milyen ifiket dob…"

---

---