Sporočila za javnost: I.1 (Madžarska)

Nagy reményekkel vágtam bele az első szezonban a kézilabdába, hiszen sikerült "bevásárolni" a csapatomat a legfelsőbb osztályba. A célom természetesen a bajnokság megnyerése vagy legalább a nemzetközi porond kiharcolása volt és a megfelelő háttér fejlesztése.

Az első megdöbbenés az alapcsapat láttán ért, hiszen igen gyenge csapatot dobott a gép első látásra. Aztán második látásra is így maradt ez. Írd és mond 3 játékos volt, akik használhatónak tűntek elsőre, mind minőségileg, mind összértéket tekintve. Ezért úgy döntöttem, hogy módosítok a célomon az eredményességet tekintve (bennmaradás), hiszen a leggyengébb csapatok egyike volt az enyém. Alacsony fontosságon játszottam a meccseimet, de így csak vereségeket sikerült elkönyvelni, emeltem normálra, mivel meggyőztek, hogy majd jönnek a friss ifik, akik nem lesznek elfáradva, de így sem sikerült nyerni nagyon. (pechemre a fáradtságot nem számolta a program a szezon első felében)

Nos, az ifik nem jöttek egy jó ideig, így az utolsó helyen kullogtunk nagyon sokáig. Volt egy időszak, amikor már-már feladtam, de akkor mindig jött valaki vagy egy jó eredmény, aki újult erővel töltött fel.
Az építkezésekkel jól haladtam annak ellenére, hogy igazából nem volt kit értékesítenem, így extra forrásokhoz nem tudtam jutni.

Mivel kezdett fáradni az alapcsapatom, így megint csökkentenem kellett a fontosságot, így továbbra sem sikerült eredményeket elérni. A kupában azért sikerült a legjobb 32 közé bejutni, ami egy kevés plusz bevételt jelentett.

Aztán megtörtént a csoda az alapszakasz kétharmadánál, jött egy erősebb újonc, aztán később még egy és egy remek kapus is. Úgy is tűnt, hogy ha minden meccsemet megnyerem még ekkor, akkor az egyenes ágon való bennmaradás is elérhető, de jött két vereség gyorsan és el is szállt a remény. Így már ekkor tudtam, hogy a kiesés elkerüléséért fogok játszani. Mivel ezt szerettem is volna elérni, így nem adtam el a játékosaimat és ekkorra már volt is lemaradásom az építkezésekben, ami mostanra meg is maradt, akárhogy is igyekeztem.

Az alapszakasz végéhez közeledvén vacilláltam az edzőtáboron, addig-addig, hogy egy napot lecsípett a kieséses csoportkőrből is az edzőtábor, így az első meccsen gyengébb kerettel sikerült nekivágni a meccsnek, aminek a következménye egy nagyon fontos vereség volt. Ennek ellenére jól szerepeltünk ebben a körben és az utolsó fordulóban még meg is volt az esélyünk győzelem esetén az osztályozós helyre, de valamilyen csoda folytán a nagyon magas fontosságom nem volt elég a nagyon alacsony fontosság ellen és egy 8 gólos vereség lett a vége. Ha ezen a mérkőzésen nyerek, akkor ma osztályozót játszanék a Mencsi ellen.

No de mint tudjuk a sportban nincsen ha! Én vagyok az egyik kieső, a jövő szezont a II.3-ban folytatom, ahol a célom továbbra is változatlan, építkezni-építkezni-építkezni és valahogy bennmaradni! Meg természetesen kevesebb hibát elkövetni!

---

---